Ugrás a tartalomra Ugrás az oldalsávra Ugrás a láblécre

Anyagcsere-rendellenességek

Anyagcsere – kémiai reakciók lánca az emberi szervezetben, amelynek eredményeként a test normál működéséhez szükséges elemek átalakulnak és szétoszlanak. Az anyagcserében bekövetkező változások molekuláris és celluláris szinten jelentkeznek, és különféle betegségek kialakulásához vezetnek.

A test anyagcseréjével kapcsolatos összes betegséget feltételesen négy csoportra osztják:
1. károsodott fehérje-,2. szénhidrát- és3. zsíranyagcserével kapcsolatos patológiák,4. valamint az ásványi anyagcsere felborulása által okozott betegségek.

A betegségek leggyakoribb okai a következők:

• öröklődés,• fizikai inaktivitás,• intoxikáció,• idegi rendellenességek,• stressz,• alultápláltság,• túl gyakori étkezések,• bizonyos gyógyszerek szedése

A metabolikus szindróma – poliyetiológiai anyagcsere-betegség. A betegség fő tünetei: károsodott lipid-, szénhidrát- és purin-anyagcsere, a sejtek csökkent érzékenysége az inzulinra, hasi elhízás (a hasban) és magas vérnyomás. Az átfogó és megfelelő kezelés megakadályozza a betegség olyan szövődményeit, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegség, a sztrók, az apnoe, a nők policisztás petefészke, alacsony tesztoszteronszint, valamint a férfiak merevedési rendellenessége.

A javasolt kezelések célja• a sejtek anyagcsere-folyamatainak helyreállítása,• az emésztőszervek normalizálása,• az ételek asszimilálása,• a tápanyagok megfelelő eloszlása, illetve• mellékhatások csökkentése és kiküszöbölése.

Elhízás

Az elhízás és a túlsúly a túlzott testzsír kialakulásának eredménye. A testtömeg-index (BMI) egyszerű testtömeg-magasság arány, amelyet felnőttek elhízásának és túlsúlyának diagnosztizálására használnak. Az BMI-indexet úgy számolják ki, hogy a testsúlyt elosztjuk a magasság négyzetével (kg/m2). A WHO szerint a felnőtteknél akkor beszélhetünk túlsúlyról, ha a BMI-index 25-tel egyenlő vagy annál nagyobb. Elhízásnak az számít, ha az index 30-cal egyenlő vagy annál nagyobb. Ezek kialakulásának fő oka az energia egyensúlyhiány, amelyben az étrend kalóriatartalma meghaladja a test energiaigényét. A veszély az, hogy szívbetegségeket és sztrókot, cukorbetegséget, izom-csontrendszeri rendellenességeket (degeneratív ízületi betegség), néhány onkológiai betegséget (endometrium, mell-, petefészek-prosztata-, máj-, epehólyag-, vese- és vastagbélrák) kiválthatnak.

A javasolt kezelések célja• a súlycsökkentés,• az anyagcserének, elsősorban a zsírok metabolizmusának helyreállítása,• az étel asszimilációja és• a tápanyagok megfelelő eloszlása,• az izom- és csontszövet megerősítése.

Cukorbetegség

Olyan krónikus betegség, amely akkor fordul elő, ha a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint, vagy amikor a test nem tudja hatékonyan felhasználni az előállított inzulint. Ez megnövekedett vércukorszinthez vezet (hiperglikémia). Az 1-es típusú cukorbetegséget (inzulinfüggő vagy gyermekkori cukorbetegség) az inzulintermelés hiánya jellemzi. A 2-es típusú cukorbetegség (független inzulin vagy felnőttkori cukorbetegség) az inzulin szervezet általi nem hatékony felhasználása következtében alakul ki. A magas vércukorszint a vérben és más biológiai folyadékokban növeli az ozmotikus nyomást – fokozódik a víz és sók vesztesége (diurezis), a kiszáradás (dehidratáció), kialakul a kalcium, kálium, nátrium és más nyomelemek hiánya. Szomjúság jelentkezik, túlzott vizelés, fáradtság, izomgyengeség, a bőr viszketése, a sebek lasú gyógyulása. A betegség olyan komplikációkkal súlyosbodhat, mint a trombózis, az érelmeszesedés, az ízületi fájdalom, a szürkehályog, a veseelégtelenség, mentális változások.

A javasolt kezelések célja• az anyagcsere folyamatok helyreállítása a sejteken belül,• az emésztő szervek normalizálása,• az emésztés és a tápanyagok megfelelő eloszlása,• a sejtek inzulin-érzékenységének csökkentése,• a mellékhatások csökkentése és kiküszöbölése.

Az étrend fontos szerepet játszik a cukorbetegség kezelésében. Az édességek és a szénhidrátban gazdag ételek elutasítása normalizálja a vér glükózszintet. A fogyás segítségével elhúzódó remisszió (tünetek hiánya) érhető el.

Dyslipidaemia, hiperkoleszterinémia, hipertrigliceridémia és vegyes diszlipidémia

Megnövekedett lipid- és lipoprotein szint a vérplazmában. Ez a betegség nem önálló betegség, de kötelező kezelést igényel, mivel súlyos patológiák kialakulásához vezethet, például szívkoszorúér betegség, sztrók, miokardiális infarktus, arteriosclerosis obliterans, pancreatitis, cholelithiasis stb. A WHO szerint az összes koleszterin 5, 0 mmol / L található a világ népességének 40% -ában. Úgy gondolják, hogy a miokardiális ischaemia minden esetének egyharmadát és a halálesetek körülbelül 4,5% -át okozza.

A diszlipidaemia kezelése az életmód és az étrend megváltoztatásán alapszik, emellett sztatin típusú gyógyszereket írnak elő a gyógyászatban, amelynek mellékhatása a jó és a rossz koleszterin csökkentése.

A javasolt kezelések célja• A vérben a rossz koleszterin mennyiségének csökkentése,• az anyagcsere aktiválása,• az epe stagnálásának kiküszöbölése az epevezetékben, amely elősegíti a felesleges koleszterin eltávolítását.

Hyperuricemia (köszvény)

A hiperurikémia olyan kóros állapot, amelyet a vizelet húgysavszintjének emelkedése jellemez: férfiaknál több mint 7 mg/dl, nőknél – legfeljebb 6 mg/dl. A purinok olyan anyagok, amelyekre a testnek szüksége van a nukleinsavak szintetizálására. A purinvegyületek általában az élelmiszerekből származnak, és a test kis mennyiségű anyagot termel önmagában. Bomlásuk eredményeként kis mennyiségű húgysav jelenik meg a vérplazmában. Általában a vesék segítségével távoznak ugyanolyan mennyiségben, mint amely a vérbe jutott. Ellenkező esetben a húgysav mennyisége a vérben megnövekszik (oka a veseműködés károsodása). Különbséget kell tenni a genetikailag meghatározott hiperurikémia között, amelynek kialakulás feltételezhető a purinokban gazdag ételek jelentős részének – zsíros hús, hal, füstölt húsok, erős tea és kávé, alkoholtartalmú italok fogyasztása miatt, valamint az alapbetegség hátterében kialakuló másodlagos forma között. A betegség kialakulásának veszélye az, hogy a tünetek nem mindig jelentkeznek. A betegséget csak krónikus vagy akut stádiumban (köszvényes izületi gyulladás vagy veseelégtelenség) diagnosztizálják.

A javasolt kezelések célja

• Köszvény estén a kezelés magában foglalja a test tisztítását, a fájdalom kiküszöbölését és a szövetek táplálékának helyreállítását célzó vasti eljárásokat.
• Veseelégtelenség esetében tisztítás és gyógynövény-készítmények szedése a vesék állapotának és a Qi élet energiája (TCM) javítása érdekében.

Módszerünk, amellyel eredményeket érünk el:

• a test mély megtisztítása• megfelelő étrend• gyógynövény terápiák• fizikai aktivitás

Ajánlott programok

„Komplex Panchakarma”; Panchakarma kezelési program (ha a betegség különös súlyossága, valamint az izom-csontrendszeri és a kardiovaszkuláris rendszer kapcsolódó problémái állnak fenn).

SZERETNE FRISS HÍREKET KAPNI?

hu_HUMagyar